Arra �bredtem fel, hogy a f�ny a szemembe s�t. Tudtam, hogy ez lehetetlen, mert a f�gg�ny�m be volt h�zva, �s napk�zben sem szoktam kih�zni. R�snyire nyitottam a szemem, �s l�ttam, n�v�rem az ablak el�tt �ll, �s a t�volba tekint. Nagyobbra nyitottam a szemem, �s az �r�ra pillantottam. F�l nyolc volt m�r, akkor d�bbentem r�, hogy elaludtam. Gyorsan kipattantam az �gyb�l, �s elkezdtem az iskolai egyenruh�mat felvenni. Lisa fel�m fordult, �s mosolyogni kezdett. D�h�s voltam r�, ami�rt nem keltett fel, pedig j�l tudta, nekem iskol�ba kell mennem.

- M�rt nem keltett�l fel? – Szidtam le. – Elaludtam.

- Besz�ltem anyuval, �s nem kell ma iskol�ba menned – abba hagytam az �lt�zk�d�st, �s r�n�ztem. � csak mosolygott r�m, j�t�koss�got t�kr�z� k�k szem�vel.

- Hogy �rted ezt? – K�rdeztem.

- Megk�rtem, hogy hagy t�lts velem egy napot. Tudod a lelki �llapotom miatt, sz�ks�gem van r�d – melegs�g �nt�tte el a sz�vem. Az �n �nz� n�v�rem visszat�rt volna? Az a Lisa, aki csak mag�ra gondol �s m�r egy j� ideje, annyira hi�nyzik?

- Sz�val hazudt�l any�nak �s ap�nak? – K�rdeztem r�d�bbenve az igazs�gra, hogy nem mondott igazat a sz�leinknek, akik felt�tlen bizalommal tekintenek r�nk.

- Nem. T�nyleg sz�ks�gem van r�d – elhallgatott, majd az ablakhoz fordult. – Olyan sz�p meleg id� van kint, hogy b�n lenne ezt az id�t bent t�lteni az iskol�ban – ism�t elhallgatott, �s szomor�an folytatta. – Nem tudom, m�rt nem szoktad kih�zni ezt a f�gg�nyt. Olyan sz�p a kil�t�s innen. A nagy di�f�ra mutat, amin az aranyos kis mad�retet� van. - Nem �rtelek t�ged – fel�l�nk�lve fordult, meg, �s csillog� szemekkel r�m n�zett. – Majd most meg�rtelek. Reggeliz�nk, �s kimegy�nk az udvarra.

Nem �rtettem mit akar csin�lni, �s hogy helyes-e, �s abban se voltam biztos, hogy j�zanul gondolkozik-e, de �r�ltem a szabadnapnak, amit neki k�sz�nhetek. Csod�latos d�lel�tt�t t�lt�tt�nk egy�tt, �s nagyon �lveztem. K�sz�tett�nk egy hatalmas ter�t�t, amire k�l�nf�le �llatk�kat rajzoltunk textilfilccel, �s rengeteget besz�lgett�nk a r�gi id�kr�l, amikor m�g nem voltunk ilyen j�ban, mit most.

M�g miel�tt meger�szakolt�k volna testv�remet, azt gondoltam, hogy lehetetlen kib�rni vele ak�rcsak egy �r�t, �s sz�rnyen ideges�t�, unalmas dolgokr�l tud besz�lni, de azon a d�lel�tt�n r�j�ttem, hatalmasat t�vedtem. N�v�remnek mindenr�l van v�lem�nye, �s minden k�rd�sre van elfogadhat� v�lasza. Abban viszont nem t�vedtem, hogy sz�rnyen okos. �s ha valaki engem k�rdez, � a p�ldak�pem.

***

Kett� �ra k�r�l j�rhatott az id�, amikor eszembe jutott, kedd van, a k�l�n�r�k napja. �ppen csokol�d�tort�t s�t�tt�nk Lis�val, amikor fel�tl�tt bennem a tudat, hogy eg�sz nap nem gondoltam Jessre. Abban a pillanatban valami furcsa �rz�s fogott el. Vele akartam lenni, �s besz�lgetni vele k�nyvekr�l, az �letk�rd�seir�l, vagy csak �lni mellette, �s �rni Eliott McBook �r�j�n.

�gy h�t gyorsan megmostam a kezem, �s felszaladtam a szob�mba �t�lt�zni, megf�s�lk�dni. M�r �ppen a bej�rati ajt�ban �lltam, �s a cip�met h�ztam fel, amikor apa l�pett be az ajt�n. A munkahely�r�l hozott haza p�r iratot.

- H�t te, Resse hova k�sz�lsz? – K�rdezte meglep�dve, mintha nem tudn�, hogy minden kedden �s cs�t�rt�k�n k�l�n�r�ra j�rok.

- Eliott McBookhoz. Nem is eml�kszel r�, hogy be�rattatok?

Leguggolt el�m, �s megfogta a kezem.

- Reese, kicsim – kezdte. �reztem, hogy valami olyat fog mondani, ami nekem nem tetszik. A sz�vem er�sebben kezdett dobogni, �s a l�legzetem nehezebb� v�lt. – Sajn�lom, de le kellett mondanunk a k�l�n�r�kat. Any�ddal besz�lt�nk Eliottal, �s � elmondta nek�nk, hogy te kiv�teles tehets�g vagy, �s nem szabad megakad�lyoznunk az �r�i fejl�d�sedet. De ennek egy felt�tele van. Ha b�rmilyen rossz jegyet hozol, egy h�tre elvessz�k a f�zetedet. Megegyezt�nk?

H�t igazam lett. T�nyleg valami rosszat akart mondani. Tudom, hogy ennek �r�ln�m kellett volna, de nem ment. Nincs t�bb k�l�n�ra, nem l�tom t�bbet Jesst. Ennyit az �n boldogs�gomr�l. Hi�ba vitatkoztam volna ap�val, hogy m�gis hagy j�rjak Eliotthoz, nem engedte volna, mert Eliot m�r nem tud nekem mit tan�tani, meg mert �gy t�bb p�nz jut fontosabb dolgokra.

B�lintottam, �s felmentem a szob�mba. L�ttam m�g, ahogy Lisa ut�nam n�z a konyh�b�l, de nem �rdekelt. �gy v�ltem, Lisa tud n�lk�l�zni egy kis ideig. Hiszen nem csak r�la sz�l minden. Itt vagyok �n is, egy fiatal, tehets�ges �r�tanonc, akinek a sz�ve �ppen �sszet�rni k�sz�l.

Lehuppantam az �gyamra, �s kisp�rn�mat magamhoz �leltem. S�rhatn�kom volt, de nem b�rtam, tal�n mert nem akartam. Rosszul esett a tudat, hogy t�bbet nem kell elj�rnom Eliotthoz, �s nem l�thatom t�bbet Jesst. Sz�val �gy �r v�get a kapcsolatunk? Ennyi volt? K�t randev� �s egy cs�k? T�bb m�r nem is lehet?

�szre se vettem, �gy telt el h�rom, n�gy, majd �t �ra is. A kih�zott f�gg�ny�k el�tt �lve, - amit m�g Lisa hagyott �gy, - Carla t�rt�net�t �rtam. Arra eszm�ltem fel, hogy valaki kopogott az ajt�mon, de nem nyitott be. Kisz�ltam h�t.

- Szabad.

- Zavarok? – A sz�vem hatalmasat dobbant, �s alig akartam hallani a f�lemnek. Megfordultam, �s �reztem, amint el�nt a forr�s�g. Boldog voltam. Ott �llt szob�m ajtaj�ban Jess, �s hozz�m j�tt. Csak is hozz�m!

Tudtam, nem lenne szabad, de a nyak�ba ugrottam, �s meg�leltem. Azt hittem hidegen fogja fogadni �dv�zl�semet, de e helyett � mag�hoz szor�tott, �s viszonozta �lel�sem. Nem tudom, meddig �llhattunk ott egym�s karjaiban, de hogy j� volt, abban biztos vagyok. Elengedtem kezeim k�z�l, �s a szem�be n�ztem. Gesztenye barn�n csillogott r�m, �s mosolygott, hab�r Jess arca nem mutatott ki �rzelmeket.

- Mit keresel itt? – K�rdeztem v�g�l.

- Azt csiripelt�k a madarak, hogy szomor� vagy. K�teless�gemnek �reztem, hogy megl�togassalak.

Az ajt�ban ekkor felt�nt Lisa, �s r�m kacsintott. Sz�val m�gsem olyan �nz�, mint r�gen? Ezek szerint m�giscsak b�r engem.

- M�rt �rezted k�teless�gednek? – Fl�rt�lni kezdtem vele, ahogy Lisa mutatta d�lel�tt, de a tervem azt hiszem, kudarcba fulladt.

- Mert a bar�tn�m vagy – �gy �reztem, a hasamban ezernyi lepke repdes, �s nem tudok rendesen �llni a l�bamon. Olyan boldognak �reztem magam, hogy s�rni t�madt kedvem, de nem tettem meg. Az gyenges�gre vall, �s �n nem vagyok gyenge.

Jess mag�hoz h�zott, �s megcs�kolt. Nem tartott sok�ig, mert eszembe jutott, hogy az ajt�m nyitva maradt. Gyorsan be is csuktam, nehogy valaki megl�sson, vagy megzavarjon minket.

- Nem volt�l Eliottn�l – mondta Jess, miut�n le�lt az �gyamra. Le�ltem mell�, �s megfogtam meleg kez�t.

- Ki�rattak – v�laszoltam. – Eliott szerint m�r nincs sz�ks�gem a seg�ts�g�re – mondtam, �s csak akkor j�ttem r�, hogy Eliott McBook m�r �r�nak tart.

Jess nyolc �rakor indult el haza t�l�nk. Apa vitte el �t kocsival. N�lunk vacsor�zott, �s meglepet�semre, a sz�leim norm�lisan viselkedtek, mintha csak egy bar�t lenne. Pedig anyu j�l tudta, hogy k�zt�nk m�r t�bb is van, mint bar�ts�g. Az ajt�ban m�g adtunk egym�snak egy cs�kot, �s akkor m�r, �szint�n nem �rdekelt, hogy valaki megl�t-e, hiszen a sz�leim l�tsz�lag b�rt�k �t.

A konyh�ba visszat�rve anya �s Lisa m�g az asztaln�l �ltek, �s Thomasr�l besz�lgettek. Meg�llapodtak, hogy j�v� h�tv�g�n Thomas n�lunk eb�del, �s anyu�k olyan norm�lisak lesznek, mint most, a vacsor�n�l. Lisa teljesen fel volt dob�dva, �s m�g aznap este felh�vta bar�tj�t, hogy k�z�lje vele a h�rt. F�l �r�n kereszt�l besz�lgettek, �s alig b�rtak egym�st�l elszakadni.

Am�g Lisa Thomas Leiberrel telefon�lt, apa pedig Jesst fuvarozta, �n any�val besz�lgettem. �ppen Jess volt soron, amikor hirtelen t�m�t v�ltott.

- Reese, nem tudom, mit tett�l Lis�val, de nagyon k�sz�n�m – meglep�dtem. Az �n any�m nekem k�sz�ni meg, hogy n�v�rem v�gre �szhez t�rt? De mi�rt? – Eddig ki se mozdult a szob�j�b�l, most meg ugyanaz a vid�m nagyl�ny, aki volt – elkezdett k�nnyezni, �s �n meg�leltem. – Nem tudom, mit csin�lt�l, de csak h�l�t tudok neki adni, hogy helyes �tra terelted. K�sz�n�m.

Addig �leltem �t, am�g meg nem nyugodott, �s ki nem s�rta mag�t. Ki�nt�tte nekem a sz�v�t, �s �n meg�rz�m azt titkomnak, ahogy egy j� bar�tn�nek illik.